A szennyvíz sótartalmának mérése mindenkit foglalkoztat. A víz sótartalmának mérésére használt fő mértékegység az EC/w, amely a víz vezetőképességét jelenti. A víz vezetőképességének meghatározása megmutatja, hogy mennyi só van jelenleg a vízben.
A TDS (mg/l-ben vagy ppm-ben kifejezve) valójában a jelenlévő ionok számára utal, nem pedig a vezetőképességre. Azonban, ahogy korábban említettük, a vezetőképességet gyakran használják a jelenlévő ionok számának mérésére.
A TDS-mérők mérik a vezetőképességet, és ezt az értéket mg/l-ben vagy ppm-ben kifejezett értékre konvertálják. A vezetőképesség a sótartalom mérésének egy közvetett módszere is. A sótartalom mérésekor a mértékegységet általában ppt-ben fejezik ki. Egyes vezetőképesség-mérő műszerek előre konfigurálva vannak a sótartalom mérésének lehetőségével, ha szükséges.
Bár nehéz lehet megérteni, a sós vizet jó elektromos vezetőnek tekintik, ami azt jelenti, hogy amikor a kültéri környezethez megfelelő kémiai összetételt próbáljuk fenntartani, az EC/w értéknek magasnak kell lennie. Amikor ezek az értékek túl alacsonyra csökkennek, ideje lehet a víz kezelésének.
A következő cikk közelebbről megvizsgálja a sótartalmat és annak helyes mérését.
Mi a víz sótartalma?
A sótartalom a vízben megfelelően feloldódott só mennyiségét jelenti. A víz sótartalmának mérésére használt elsődleges mértékegység az EC/w, amely a víz elektromos vezetőképességét jelenti. A víz sótartalmának vezetőképesség-érzékelővel történő mérése azonban más mértékegységet eredményez mS/cm-ben, ami a millisiemensek száma centiméternyi vízben.
Egy milliméter Siemens centiméterenként 1000 mikro Siemensnek felel meg centiméterenként, a mértékegysége pedig S/cm. Ezt a mérést követően a mikro Siemens ezredrésze 1000 EC-nek, a víz elektromos vezetőképességének felel meg. Az 1000 EC mérés 640 ppm-nek is felel meg, amely a medencevíz sótartalmának meghatározására használt mértékegység. Egy sós vizű medence sótartalmának 3000 PPM-nek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a milli Siemens centiméterenkénti értékének 4,6 mS/cm-nek kell lennie.
Hogyan keletkezik a sóoldat?
A sótartalom-kezelés három módszerrel történhet: elsődleges sótartalom, másodlagos sótartalom és harmadlagos sótartalom.
Az elsődleges sótartalom a leggyakoribb módszer, amely természetes folyamatok révén megy végbe, például a hosszú ideig hulló csapadék okozta sóképződés révén. Eső esetén a vízben lévő só egy része elpárolog a vízoszlopból vagy a talajból. Egyes sók közvetlenül a talajvízbe vagy a talajba is bejuthatnak. Kis mennyiségű víz folyókba és patakokba, végül pedig óceánokba és tavakba is ömlik.
Ami a másodlagos sótartalmat illeti, ez a fajta sótartalom akkor fordul elő, amikor a talajvízszint megemelkedik, általában a növényzet eltávolításának eredményeként egy adott területről.
A sótartalom harmadlagos sótartalommal is elérhető, ami akkor fordul elő, amikor a vizet több cikluson keresztül kertészkedésre és növények termesztésére használják. Minden alkalommal, amikor egy növényt öntöznek, kis mennyiségű víz elpárolog, ami a sótartalom növekedését jelenti. Ha a vizet rendszeresen újra felhasználják, a növény sótartalma nagyon magas lehet.
Óvintézkedések a használat soránvezetőképesség-mérő
1. Tiszta víz vagy ultratiszta víz mérésekor a mért érték eltolódásának elkerülése érdekében ajánlott lezárt hornyot használni az áramlásmérés lezárt állapotban történő elvégzéséhez. Ha főzőpoharat használnak mintavételhez és méréshez, nagy hibák léphetnek fel.
2. Mivel a hőmérséklet-kompenzáció fix, 2%-os hőmérsékleti együtthatót alkalmaz, az ultra- és nagytisztaságú víz mérését lehetőség szerint hőmérséklet-kompenzáció nélkül kell elvégezni, és a mérés után ellenőrizni kell a táblázatot.
3. Az elektróda csatlakozóját feltétlenül védeni kell a nedvességtől, és a mérőt száraz környezetben kell elhelyezni, hogy elkerüljük a szivárgást vagy a mérőműszer vízcseppek vagy nedvesség okozta mérési hibáit.
4. A mérőelektróda egy precíziós alkatrész, amelyet nem lehet szétszerelni, az elektróda alakja és mérete nem változtatható, és nem tisztítható erős savval vagy lúggal, hogy ne változzon meg az elektróda állandója, és ne befolyásolja a műszer mérésének pontosságát.
5. A mérés pontosságának biztosítása érdekében az elektródát használat előtt kétszer kell öblíteni desztillált vízzel (vagy ioncserélt vízzel) 0,5 uS/cm-nél kisebb koncentrációban (a platinafekete elektródát használat előtt desztillált vízben kell áztatni, miután egy ideig száradt), majd mérés előtt háromszor öblíteni a vizsgált mintavízzel.
Közzététel ideje: 2023. május 16.